1. Ne felejts el forgatókönyvet készíteni!

Az első és egyben legfontosabb hiba, amit időnként (főleg vőlegények) elkövetnek, hogy mindent a világon fejből akarnak csinálni. Sokszor hallottam, hogy „Á, ezt meg tudom jegyezni!”, majd egy hónap múlva már az én jegyzeteimet használtuk a végső egyeztetéshez, mert semmire nem emlékezett a pár.

A forgatókönyv használata nem több adminisztrációt, hanem önkontrollt jelent. A jó forgatókönyv gondoskodik arról, hogy mindenki és minden a helyén legyen időben, sőt jelentős terheket vesz le a párról, ha a kész forgatókönyvet át tudja adni valakinek, és az végig tudja vezényelni a napot. Ezt a forgatókönyvet lehet egyébként odaadni a ceremóniamester mellett a zenekarnak és a vendéglátó menedzserének is, mint „Bibliát”, amihez igazodni kell.

Javaslom a következő oszlopokat:

Időpont – Hely – Esemény – Megjegyzés – Felelős

Ha nem írtok felelőst, az baj!

Abból lesz az, hogy senkinél nem lesz rizs idejében, mert mindeni azt hiszi majd, hogy a másik biztos hozott.

Legyen még benne a menyasszony és a vőlegény neve, nagy betűkkel az esküvő időpontja, a ceremónia és a lagzi címe, a torta-, ruha-, dekoráció beszerzési helye, telefonnal, a zenekar/DJ-, fotós-, videós-, étterem manager-, anyakönyvvezető-, pap telefonszáma.

2. Ne akarj mindent percre bontva megtervezni.

Nem, még ha Anyu szerint így is kell.

Bármennyire hihetetlen, a túlszervezés sokkal nagyobb problémákat okozhat, mint az alulszervezés. Utóbbi esetben legfeljebb lesz egy-két szabad negyedóra, vagy improvizálni kell, míg a túlszervezés esetében szétgörcsölöd magad, hogy miért nem tudjátok percre pontosan tartani a menetrendet.

A legrövidebb szakasz a forgatókönyvben 15 perc, de inkább 30 perc legyen.

Ha ennél szorosabbra veszed a programot, örökké pánikolni fogsz a csúszás miatt.

Viszont:
Ne tervezz túl sok időt a polgári és a templomi szertartás közé, mert nehéz lesz kitölteni, és egyik helyen sem tudtok túl sok időt várakozni.

Ne felejtsd: ez a Ti napotok, nem egy "pápai audiencia", amit percre pontosan meg lehet/kell tervezni. Ha csúszás van a programban sem történik semmi gond.

3. Ne add ki az időtervet a vendégeknek! TILOS!

Bea és Márton esküvőjén történt, hogy kiosztották a forgatókönyvet a násznépnek, amely folyamatosan követte, hogy most mi is fog történni. Ennek eredménye egy folyamatos görcs lett mindenkiben, mert várták a soron következő esemény, és ha csak egyetlen percnyi eltérés volt, máris unatkoztak. Másrészt örökös teljesítménykényszerbe kerül mindenki (engem is beleértve), hogy megfeleljünk a tervnek.

Iszonyú hiba, soha ne kövesd el!

A vendégeknek az a legjobb, ha azon kívül, hogy hány órára kell érkezni, semmi más időpontról nem tudnak. Így nem is kérhetik számon rajtad.

4. Ne csak kültéri terved legyen!

Divatos és szép a kültéri esküvő (kertben, szigeten a tavacska közepén, stb.), de számolnod kell azzal a lehetőséggel, hogy hirtelen nyári zápor kap el, és akkor is meg kell tartani valahol a ceremóniát.

Sokszor elkövetett hiba, hogy a kültéri esküvőre a felépített sátornak nincs oldala, mondván, hogy "úgyis jó idő lesz", de az oldal nélküli sátorba bever az eső. Legalább legyen odakészítve az oldalfal, hogy időben fel lehessen rakni.

Kültéri esküvőnél figyelj oda, hogy ne a tűző napon ültessétek le a vendégeket, míg fogadkoztok, mert megfőzitek őket a szép ruhájukban. A papot/lelkészt/stb. pedig beszéljétek le a nagymise megtartásáról, mert megőrültök a melegben.

Egy lagzin a református lelkész „eltérített” a hitétől néhány „bárányt”, mert egyszerűen nem tudtak 40 perc után ülve maradni a 60 fokos hőségben a tűző napon, így a ceremónia végére néhányan egyszerűen otthagyták a tett helyszínét.

Jobban jártok egy fedett-árnyékos hellyel és legyen „B” tervetek eső-szél-vihar-jégeső-hóvihar esetére is. Nem, az esernyő nem elég. Legalább egy sátor legyen.

5. Ne felejtsd otthon az arányérzéked!

Ne akarj 100 embert bezsúfolni egy 50 m2-es terembe! Emeberenként legalább 1 m2-t számolj, különösen nyáron.

Ne béreld ki a 300 m2-es termet 30 főre, mert végig úgy fogod érezni, hogy "kevesen vannak".

A két állítás az érem két oldala. Előbb kell megtervezned, hogy hány vendéget vársz (és jön el), mint helyszínt, különben Magdi és Marci hibájába esel:

M&M (Ők találták ki a rövidítést) 120 főt hívtak meg vacsorára egy 117 m2-es terembe.

Ez ülve rendben is van, de ők kitalálták, hogy svédasztalos vacsorát akarnak, hosszú asztaloknál ültetett vendégeket és persze táncot minden mennyiségben.

Valami olyasmi történt, mintha egy marék tücsköt egy nagyobb gyufaskatulyába zárnál és megráznád: ciripelnek, de se levegőt nem vesznek közben, se mozdulni nem tudnak.

Viszont a Sportarénát se béreld ki 120 főre, mert ott meg nem fogtok találkozni a vendégekkel annyira szétszélednek.

Ne akarj a kis utcába limuzinnal bemenni! Szerencsétlen sofőr a 28 méter hosszú autóval alig tud kanyarodni a kis utcában, annál viccesebb meg nincs, mint mikor a nagy batárral beragad valaki a kereszteződésben.

6. Ne dekoráltasd túl a helyszínt!

Sokszor előforduló hiba, hogy lufierdővel várják a násznépet, amelyik a dekorációt húzva-tépve bukdácsol át mindenen, majd az asztalra egyetlen tányér sem fér már, mert a kis virágdísz meg a mécses, a szirmok és a gyöngyök elfoglalják a helyet.

Annyi dekorációt használj, amennyitől ünnepi és szép lesz a helyszín, de egyetlen szirommal se többet, különben ellened fordul!

Kati és Feri esküvőjén történt, hogy a templomban az oltárra irgalmatlan méretű virágdíszt rendeltek, aminek ereményeként a pap alig látszott ki mögüle, a fogadlamakkor pedig mikor azt kellett volna hallanunk Feri szájából, hogy „Fogadom”, helyette a virágdísz reccsenését figyeltük, és azt ahogy saját súlya alatt összeroskadva rántja magával az asztal összes kegytárgyát. Szegény pap csak állt és nézett szomorúan, majd folytatta a szertartást…

Inkább bízd egy profira a dekorálást, aki tudja, hogy milyen dekorációt hogyan lehet erősen rögzíteni, de nyomtalanul eltüntetni – mert ugye nem akarsz kártérítést fizetni a helyszínnek a százas szög okozta lyukakért – és mi az, ami ízléses és harmóniában van a környezettel.

7. Ne szórjatok rizst ész nélkül!

Szuper hagyomány – eredetileg Keletről származik –, de egyben balesetveszélyes is. Itt van néhány intő mondat:

-    Ne a templomban bent szórjátok, mert a pap kiátkoz az egyházból.
-    Ne a lépcsőn szórjátok, mert csúszni fog a lépcső és balesetveszélyes.
-    Ne a legolcsóbb rizst szórjátok, mert a benne lévő por belégzése asztmás rohamot válthat ki.
-    Ne a szertartás előtt osszátok ki a riszt, mert az izzadt tenyérből származó rizs tapadása levakarhatatlan.
-    Ne „mindenki” hozzon otthonról, hanem egyvalaki mindenkinek, mert így elkerülhető a „nincs” és a „2 kamionnyi van” állapot.
-    Ne a párra, hanem a levegőbe szórjuk a rizst a lézeres szemműtét elkerülése érdekében.
-    Ne felejts otthon egy „szőrtelenítő” hengert, hogy a rizst és a foltokat el tudd tüntetni a ruhádról.

Ha ezek után azt kérdezed: szórjunk-e egyáltalán rizst, akkor azt mondom: igen, persze!

Nagyon szereti a kamera a rizsszórást, kiváló képek készülnek, és a vendégek is imádják, mert végre részt vehetnek valamiben.

8. Ne engedd, hogy a "futószalag" elkapjon!

A templom/anyakönyvi hivatal gyakran egymás után 30 perces eltérésekkel bezsúfol több esküvőt is. Sőt, a katolikus szertartás során még szentmisét is tarthatnak, ami még 40 perccel meghosszabbítja az eseményt. Minden esetben kérdezz rá, hogy előttetek és utánatok mennyi idővel van újabb szertartás.

Az a válasz, hogy „ahogy a magukénak vége, jön a következő”, nem jó válasz. A templomba/hivatalba ugyanis be is kell vonulni meg ki is kell vonulni meg még gyülekezni és távozni is kell. Ez akárhogy is számolod:

Vendégek érkezése:	15 perc
Bevonulás:	5 perc
Szertartás:	35 perc
Kivonulás:	5 perc
Távozás:	15 perc
Összesen:	1 óra 15 perc

Ezek bár átlagok, mégis inkább ezzel számolj, mert a kisebb időkeret tumultushoz és több násznép összekeveredéséhez vezethet.

Ha a helyszínre hívjátok az anyakönyvezetőt, ne felejtsétek megkérdezni, hogy mennyivel előbb érkezik és mennyi időt tud ott tölteni, mert előfordul, hogy eléggé "rohanósan" adja elő a szertartást, mert már indulnia kell.
Esetleg érdemes nem anyakönyvezetőt hívni, hanem szertartásvezetőt, mert azok rugalmasabbak.

9. Ne felejts elköszönni!

A meghívók kiküldésénél még nem merül fel, a tett helyszínén már kínosnak érzik a párok, hogy egyes embereket nem hívtak meg vacsorázni és mulatni.

Ne érezd megalázónak, hogy egyes embereket nem hívtál vacsorázni. Inkább köszönj el így (vagy kérd meg a ceremóniamestert):

"Kedves Barátaink, azoknak, aki eddig tartottak velünk, köszönjük, hogy eljöttek, tanúsítsátok majd kérlek titeket, hogy a férjem/feleségem szabad akaratából mondott "igen"-t, jó pihenést kívánok a hétvégre. Azok pedig, akik tovább tartanak velünk, kérem, hogy MOST induljanak el az étterem felé."

10. Ne felejts el "reprezentálni"!

Azaz mindig legyen a fejedben, hogy ma Ti vagytok a sztárok.

Ez azzal a kötelességgel jár, hogy a ceremónia (ceremóniák) után  körbe kell menni a násznép között és mindenkivel egy-egy mondatot kell beszélni.

Meg akarnak érinteni, kérdezni akarnak valamit, érezni akarják az illatodat, stb. Ettől válik számukra valóságossá az élmény, csakúgy mint a gyereknek a játék, ha kézbe veheti.

Ez persze nem azt jelenti, hogy vég nélkül parolázni kell, de adj időt erre a tervedben magatoknak, hogy mindenki jól érezze magát.

(És még egy dolog: legyen sminkkészlet nálad, hogy a puszilkodás után vissza tudj valamennyit tenni a levakart rétegből.)

11. Ne konvojban és ne sietve!

Azok, akik a ceremónia helyszíne és a lagzi helyszíne között utaznak, sűrűn várják el a násznéptől, hogy konvojban együtt haladjon a közel 30 autó.

Szerinted a városban egy lámpa hány autót enged át egyszerre?

Inkább írd bele a meghívóba a vacsora/lagzi helyszínét is, hogy a konvoj szétszakadása ne okozzon pánikot. És Te se várd el, hogy a 30 autó végig együtt halad.

Zoltán, a belügyes vőlegény barátai rendőri felvezetéssel oldották meg a konvoj együtt maradását, de nem mindenkinek vannak motoros rendőr cimborái.

Ne érkezzetek az étterembe/bulihelyre 15 percnél korábban, mert azt láthatjátok, hogy "szinte semmi sincs még kész". Ne izgulj, rutinosan egyes dolgokat a végén raknak csak ki, hogy szép-friss legyen. A zenekar/DJ viszont a tervezett megérkezésetek előtt min. 30 perccel legyen kész!

Ne Ti érkezzetek elsőnek a bulihelyre. Nagyon szeretnek a vendégek örülni Nektek. Tegyetek még egy kört az utcán, hogy az utolsók legyetek. Azt viszont oldjátok meg, hogy a ceremóniamester (ha van) elsőnek érkezzen, és fogadja a vendégeket.

12. Ne a WC előtt fogadjátok a gratulációkat!

A vendégek gratulációi, ajándékai a nehezen szervezhető elemek közé tartoznak. Ha ugyanis egy nagynéni a fejébe veszi, hogy márpedig ő most azonnal odaadja a vázát, amit direkte nektek hozott, akkor oda fogja adni és kész! Ezzel azonban elindít egy láncreakciót.

Egy alkalommal sajnos minden "gratulálós fotón" szerepelt a "TOILET" felirat, mert nem értem oda időben, és a pár a mellékhelyiség előtt fogadta a gyászoló rokonság gratulációit.

Ezért érdemes a ceremóniamesterre támaszkodva kezelni ezt a helyzetet, aki épp nem kell hogy premier plánba mosolyogjon a kamerába, miközben ajándékot vesz át, így van ideje „átrendezni” a helyszínt néhány másodperc alatt, terelni a násznépet és elforgatni az egész jelenetet a „TOILET” felirat felől.

13. Ne igyon alkoholt!

Legalábbis az ne, aki:
-    vezet
-    zenél
-    felszolgál
-    vezényel.

Vagy legfeljebb csak annyit, amennyitől a józan ítélőképessége még megmarad. Előre egyeztesd a zenekarral és a ceremóniamesterrel, hogy mit és mennyit ihat, és azt, hogy ki felügyeli őket.

Andi és Pityu esküvőjén a zenekar annyira jól kezdte érezni magát, hogy már-már a zenére nem is maradt erejük, és elég kellemetlen volt hallani ezt a násznépnek. Gyorsan vége is lett a lagzinak ezután.

Még egy jó tanács ide:
Ne felejtsd el egyeztetni a zenekarral, hogy mikor és mennyi szünetet tart, és hogy lesz-e nála zene CD-n amíg pihennek.

14. Nem rieliti só!

Ne engedd, hogy a videós-fotós mindig mindenkit félrelökjön, hogy fotózni-videózni tudjon. Ez nem "rielitisó"! Rögzítsenek úgy, hogy közben mindenki mindent lát.

Nincs annál szörnyűbb, mint amikor a násznép kimarad az eseményekből, mert semmit nem lát belőle, mert a fotós és a videós mindennél fontosabb, hogy 128 közeli képet készítsen ugyanarról.

A torta felvágása, a játékok, a ki- és bevonulások, stb. csupa jól fotózható jelenet, de el kell döntened, hogy a fotóst-videóst dokumentumfilmesnek hívod vagy főszereplőnek.

Sajnos sok vitám volt már „szakemberekkel”, akiknek a logikája az, hogy a vacsora elfogy, a zenekar hazamegy, a fotók és a videó viszont megmarad.

Ez ugyan igaz, de kérdés, hogy mindeközben a Te vendégeid csalódottan nézik-e majd a videót, hogy „háááát ezt nem láttuk a fotós hátától, ezt meg a videós takarta el…”

Tehát, akkor jár mindenki jól, ha nem követeled meg a videóstól és a fotóstól, hogy minden apró részletet folyamatosan rögzítsen.

És még egy dolog:
A félhomályba belevilágító iszonyú erős lámpák kissé kiábrándítóak. Egyeztess a videóssal, hogy milyen felszerelést használ, és ha ragaszkodik ahhoz, hogy 1000 W-os reflektorokkal világítsa meg a termet, inkább küldd el egy amerikai film forgatására.

15. Ne akard, hogy végig 1000-rel pörögjön a buli.

Nem fog. Természetes, hogy a vacsi után elindul az emésztés, és hogy nehezen állnak fel táncolni.
Egy kis biológiai tipp: az emésztéshez oxigén kell, a vacsora végére viszont jól befülled a helyiség. Nyittasd ki az ablakokat, hogy szellőzzön át jól a terem, ezzel is segítesz a felfrissülésben.

A tánc beindításához egy nyitótánc (keringő?) jó kezdés lehet, abba szívesen beszállnak mellétek a vendégek. Igen, Nektek is táncolni kell...
Ezután a ceremóniamester dolga (ha van), hogy a lendület-gödröket kitöltse eseménnyel.

És itt álljunk meg egy percre!
Szerintem egy ceremóniamester nem főszereplője az estének. Az ő dolga, hogy a megfelelő időben a megfelelő eseményt karmesterként irányítsa, hogy megtörje az elején a jeget, hogy vendéglátóként elhárítson minden feladatot a párról. De nem főszereplőként.

Egy estének a menete eleinte hosszabb (kb. 1,5 órás) aktív és rövidebb (kb. 30 perces) feltöltődő szakaszokból áll. Ezen szakaszok hossza változik az ellentétjére az este végére. A ceremóniamesternek a feltöltődő szakaszokat kell ügyesen megtöltenie olyan eseménnyel, amitől a hangulat nem ül le, sőt emlékezetes marad, de még mindig feltöltődés zajlik.

Megítélésem szerint nem kell 3 eseménynél több egy lagziba, és azokat is csak akkor kell használni, ha szükség van rá. Nem szabad csak azért megszakítani egy mulatós társaság szórakozását, mert a ceremóniamesternek "szerepelhetnékje" van.

16. Ne beszélj sokat, de beszélj!

Ne feletsétek el megköszönni a vacsora elején a vendégeknek, hogy eljöttek. Ezt főleg a vőlegény szokta tenni, de nadrághordó asszonyok is tehetik. Nagyon fontos gesztus a násznépnek.

Ha van beszédes apuka a háznál, ő is szólhat pár szót a „gyerekeknek”. Ha nincs vagy ha félénk, akkor a ceremóniamester „felkonferálása” segíthet megtörni a jeget.

Ne sértődjetek meg semmin ezen az estén. Sok ember fog marhasásogat kívánni-mondani a házasságról, de nem érdekes, mert Forest Gump mamájának van igaza: az élet olyan, mint egy doboz bon-bon: mikor kiveszel egy szemet, nem tudod meg milyen, míg nem kóstolod meg.

Ne engedd Anyunak, hogy mindent, ami az Ő esküvőjén nem volt, a Tieden megvalósítsa. Nem fognak engem ezért az Anyuk szeretni, de ez hidd el, hogy jó tanács. Csak olyasmit vállalj be, amit Te szeretnél, és amiben Te jól érzed magad. (És néha kérdezd meg a leendődet is...)

17. Ne állítsd lehetetlen feladat elé a vendégeket!

Ne kérj svédasztalos vacsorát szűk helyre és/vagy hosszú asztalos vacsorához. Szinte lehetetlen feladat elé állítod a vendégeket.

Ne felejts el ültetési rendet nagyban kiakasztatni, hogy a vendégeknek ne kelljen keresgélni a helyüket. Az asztali névkártya jó, de az 5 lépésről nem látszik.

Ne dekoráltasd túl az asztalt. Nem baj, ha az étel elfér rajta, meg a borosüveg, meg a poharak, meg az evőeszközök, meg a kezek, meg a vizesüveg...

18. Ne felejtsd: a vendéglátók érted vannak, de emberek!

Előre találd ki, hogy mit szeretnél az esküvődön a vacsora kellékeiként, mert a vendéglátók eszköztára erre lesz beállítva. Ha elfelejted a „vájlingot” meg a fakanalat, lehet hogy lesz nekik, de jobban jársz, ha előre kéred őket, hogy legyen.

Ha menet közben derül ki valami, akkor még ha határozottan is, de mindig nagyon kedvesen értekezz a vendéglátókkal, és soha ne kezdj vitát egy felszolgálóval. Ő csak végrehajtó. Beszélj mindig a főpincérrel.

A vendéglátók is fáradnak az este során, így egy-egy „köszönöm” jó hatással lehet a munkájukra. Különösen, ha a menyasszonytól és a vőlegénytől kapják.

19. Ne sötétben botorkáj!

A lagzi helyszínén el szokták a párok felejteni azt megkérdezni, hogy hogyan néz ki a helyiség sötétben…

Van-e hangulatvilágítás vagy csak egyféle fény van?

Ne felejtsd, hogy a táncnál a sötét nem túl dekoratív. Inkább bérelj párezer forintért hangulatfényt. Hidd el, megéri.

A legtöbb zenekar hoz magával valamiféle fénytechnikát, de hajlamosak saját magukat megvilágítani vele. Ez nagyon szép gesztus tőlük, mert így tényleg jobban láthatók de inkább a táncteret kellene hangulatvilágítással ellátni.

Egy jótanács:

A mécsesek egy óra alatt leégnek. 4 órás lagzihoz 4 adag mécses kell.

20. Ne Te dekorálj, de válassz profit!

Kezd a „csináld magad mozgalom” elharapózni és ebből kellő félreértések származnak.
Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb családban akad olyan ember, aki látott már dekorációt, meg el is tud menni a boltba eszközökért, de őszintén válaszolj: tényleg Te akarsz a lagzi előtti éjjel létrán csimpaszkodva művirágot erősíteni a plafonra? Vagy akarod, hogy ezt az Anyukád tegye?

Kriszti és Nándi esküvőjén a szülők úgy döntöttek, hogy ezt a terhet átvállalják a párról, így otthoni Gmk-ban oldották meg a dekorációt. Ennek eredményeként már jöttek a vendégek, amikor az egyik anyuval az eltörött hungarocel szívet ragasztgattuk közösen estélyi ruhában, miközben anyu arról panaszkodott, hogy alig tudja nyitva tartani a szemét (délután 2 óra!), mert egész éjjel dekoráltak. Ennyit szerintem az a néhány ezer megspórolt forint nem ért meg.

Hidd el nekem: inkább bízd profira, aki tudja, hogy a héliumos lufi 40 fokban 4 óránál nem bírja tovább. (És a 4 óra a dekorálástól, nem a lagzi elejétől indul.)

X. Ne feledd: a ceremóniamester is csak ember.

Sajnos megtörtént, hogy a táskámat benne a naptárammal "ellopattam". Így a korábbi megbeszéléseim és időpontjaim teljesen elvesztek. Próbáltam mindent megtenni az ügy érdekében - mindenféle esküvői fórumon megírtam a helyzetet, és kértem a párokat, hogy jelentkezzenek, sőt e weboldal is egy hónapig üzente minden nyitáskor, hogy lépjen velem kapcsolatba, akinek foglalása van, mégis egy pár sajnos abba a helyzetbe került, hogy a foglaltnak hitt időpontjukra mással egyeztem meg. A tanulság egyszerű: a ceremóniamester is csak ember, így ő is hibázik olykor. (Köszönöm Henriett és Zsolt rendkívüli megértését.)